Az úton...

Krool:

Alávaló korcs! Ostoba! Bunó! Rohadt! Büdös! A jó édes... - hangzik az utolsó szitokszó újdonsült ivócimborás szájából, mielőtt az arcába vágsz. Mintha felrobbanna a söntéspult, úgy ugranak félre onnan azok a helyiek, akik már ismernek. Még egy rúgás a bordák közé, még egy taposás a gyomrába, aztán rátérdelek, és ütöm. Mert ahogy Douven is mondta: "Nem csak az a fontos mekkorát ütsz, hanem az is, hogy mennyit és milyen gyorsan." - gondolod. Aztán valami kiszakít a műveletből. Nem a szokásos karok, amik le akarnak fogni, és nem is egy szék csattan szét a hátadon. Mintha valami szólna is. A hang lágy, a kéz érintése puha. Lassan fordulsz meg, miközben szemed sarkából az imént elernyedt testet figyeled.

Lili - motyogod a veled szemben álló 10 éves forma lánynak. Mit keresel te itt? Ez nem az a hely, ahová neked ilyen későn jönnöd kellene.
Anyám küldött - mondja megszeppenve a lány - de sietnem kell még szólok pár embernek. Azt szeretné ha holnap reggel találkoznál vele. Apáról van szó, és arról a régi rom izé temetőről vagy sárkány izéről... Na mindegy, reggel mindenképpen gyere.

Ezzel el is viharzik a helyiségből, miközben az ajtóban átugorja a fickót, akit épp kifelé vonszol a kocsmáros fia és az egyik suhanc barátja. Mi lehet az öreg Douven-nel? Amikor még engem tanított, nem nagyon volt olyan helyzet, amiből ne vágta volna ki magát. Na mindegy, reggel kiderül.


Lilith:

Már régen megszoktad az ilyen fogadók söntéseiben, azokat az izzadságszagú, maszkulin, ki ha én nem hangoskodásokat ami az előbb is lejátszódott. A kéjesen csillogó, szexéhes férfiszemek, és bájolgások is kezdenek leperegni rólad, de semmiképpen sem megszokott látvány az, hogy egy édes kislány szakítja félbe a verekedést, sőt lenyugtat egy nagydarab fél-orkot.

Aztán csak hangfoszlányokat csípsz el a beszélgetésből, de az mindenképpen felkelti a figyelmed. Sárkányok, régi izék. Milyen bájos szó is az, hogy izé, főleg a sárkányokkal együtt használva. Ez mindenképpen érdekesnek hangzik. Meg ugye régi dolgok. Talán... Talán... Talán Eve is járt arra.

Bájos kis hölgy, talán nem zavarok ha leülök ide - szakítja meg a gondolatokat a fejedben egy rekedtes hang. Ahh, végignézel rajta. A legrosszabb típus, öreg, pénzes, kéjvágyó kereskedő. na és persze fogatlan is.

Heh! Hogy mik vannak, még hogy sárkányok! Pfü! - mormogom a végét
Van még valaki aki szeretne büdös orknak nevezni? Vagy valami hasonlónak? - mondom hangosan, jól érthetően, s nézek körbe a teremben, ölelésre kitárt karokkal, és még hívogató mozdulatokat is teszek a tenyereimmel - Vagy elég volt mára, és jobb szeretnétek békésen iszogatni? Heh? Senki?

Szemeim tágra nyílnak mikor észreveszem, hogy néz ki az öreg fickó. Gyorsan körbe futtatom tekintetem hogy van e egy üres hely valahol máshol... nem nekem... neki...
Ösztönösen is hátrébb csúszok egy kicsit a székben hogy minél távolabb kerüljek ettől az iszonyattól...
Miért van az hogy a férfiak mindig megtalálnak? És azok közül is a legrosszabbak?
Megkérhetem, hogy máshol keressen magának társaságot? - próbálok egy apró kedvességet sugározni magamból a kérésnél, nehogy megbántsam vagy felidegesítsem, ugyanakkor nem is akarom hogy elbízza magát. Ezt még megfűszerezem a hangomban némi szomorúsággal. Aztán el is fordulok, mintha már nem is törődnék az egésszel és valami más bánatom lenne. Egyszerűen, határozottan lepattintom magamról...
Menj innen... menj innen... miért kell elrontania az estém?


// Ha kell diplomáciát használok, hogy megszabaduljak tőle vagy Blöfföt!

Krool:

A helyi vagányok, akik igazából csak a saját kis környezetükben számítanak tényezőnek, behúzzák a nyakukat, míg az öregebb kibicek biccentenek feléd, hogy így kell ezt intézni. Aztán odalép Keron a kocsmáros és kiönti a szokásosat. Jó, hogy ma este nem tört szét semmi - mondja egy félmosoly kíséretében - de legalább ez a fickó kint a fiamnak busás borravalót juttatott. A mai estédet egy darabig én állom - kacsint, mielőtt venne magának is egy poharat.


Lilith:

Hát te tudod angyalkám, de nem tudod mit hagysz ki.- csap az oldalán lévő erszényhez, majd elindul más "prédát" keresni.

Húúú... ezt megúsztam. Majd figyelmem visszaterelem az édes lány felé... vagyis keresem a tekintetemmel, de csalódottan veszem észre hogy amaz már nincs ott... és a verekedésnek is vége. Mondhatnám hogy az öreg miatt volt amiért lekéstem a jelenetet, de az tévedés lenne... hiszen a szépségemmel sikerült elkápráztatnom.
Belesimítok némi elégedettséggel a sörényembe...
Talán jobb is ha figyelem fél szemmel a fickót, még a végén a pénzével rászed valamilyen másik csinos lányt... akik nem jókedvükben, hanem kényszerérzetből bele is mennének... nem bírnám elviselni, hogy ilyen aszott kezek tapogassanak egy gyönyörű testet és szép arcocskát... jó fantáziám révén beleborzongok a képekbe.
Intek egy szolgálónak is hogy jöjjön ide... vagy csaposnak ha az van csak, és rendelek valami italt...

Igazán lekötelezel vele Keron! De hallod, nincs valami éhségcsillapítód elfekvőben? Rágcsálnék valamit ehhez a jó féle itókához! - aztán közelebb hajolok hozzá a pult fölött, és afelé a tömegből kirívó lány felé sandítok, hogy a kocsmáros is lássa - Te hallod cimbora, az a lányka ott a túloldalon, ismered? Az az öreg csont ott mindjárt rámászik, úgy néz ki! - kérdem tőle halkan

Lilith:

A kocsmáros fia ugrik az intésre. Mit hozhatok? Majd miután leadod a rendelést szinte saját lábát leelőzve fut a söntés pult mögé és készíti az italt.


Krool:

Hát én sem szeretem az ilyen vén kéjenceket, csak a hírnevemet rontják. - aztán elgondolkozik egy pillanatra - De hát a fizető vendég az fizető vendég. A lány ma érkezett, fura egy teremtésnek tűnik. De hát ki nem látott már furcsa szerzeteket. De hallod, alig van itt pár órája és az az idióta fiam meg teljesen belezúgott. Még szerencse, hogy az asszonya az anyjánál van vidéken. De én nem csodálkozok a dolgon, szép lány, szemrevaló, megakad rajta az ember szeme. - mondja huncut képpel - Meg hát életre való is, csak elhajtotta az öreget.

Elmosolyodom magamban ahogy látom, a srác majd össze töri magát a sietségben hogy kiszolgáljon. Ebben legalább jók... Végül valami gyümölcslevet, vagy nem túl erős, inkább ízletes bort rendeltem, esetleg némi sajtot és szőlőt hozzá. Mikor meghozza, kedves mosollyal köszönöm meg és veszem át tőle...
Jaj még valami... ma estére szükségem lenne egy szobára is. Lehetőleg valami nagyobb és kényelmes ágyikóval... és hozzá meleg fürdővízzel...
Majd mikor távozik, belecsípek a sajtba, szőlőbe. Körbenézek hogy vannak e csinos szolgálólányok, illetve az öreget továbbra is követem fél szemmel.

Tényleg szép, és most kíváncsivá tettél! - azzal fogom az italom és a lány asztalához sétálok, megállok mellette, anélkül hogy helyet foglalnék
Remélem ízlik, az a bor az egyik legjobb a környéken, jó választás - megvárom míg rám tekint aztán leülök az asztalhoz vele szembe, a piámat is az asztal lapjára engedem, lassan.
Krool. A nevem. - tartok egy rövid hatás szünetet - Nem tűnsz idevalósinak, még nem láttalak itt. Messziről érkeztél?

Egy újabb férfi... olyan... vadállatias arccal. De legalább nem olyan csúnya mint az előző... és nem is szexuális túlfűtöttséggel közeledik... akkor mit akar?
Igen. Azt hiszem messziről. - mondom révetegen picit. Még azt sem tudom hogyan jutok oda vissza... és mikor... még jó hogy messzinek érzek mindent...
Enyhén lehajtom a fejem hogy ne lássa a szomorúságot a szememben ez az idegen, ahogy ismét eszembe jut Ő. Rövid ideig csak némán, mutatóujjammal tétován játszok a korsó szája szélén, de aztán eszembe jut a lány és a sárkány. Ragyogó szemekkel nézek fel...
Lilith vagyok... mond csak. Ki volt az az édes lány? És hány éves? - rohanom le a kérdéseimmel.

Örvendek Lilith! mosolyodok el a kérdésén Nos hát, az egyik barátom lánya, előző héten múlt 10 éves. Miért, csak nem szemet szúrt neked, hogy egy ekkora pöttöm lány mit kereshet egy kocsmában? kérdezem somolyogva, fél szemöldököm felhúzva
Amúgy jó étvágyat! emelem meg a poharam, aztán belekortyolok a tartalmába
De hogyhogy egy magadfajta lány egy ilyen kocsmában köt ki?

Hogy hogy ilyen? A legtöbb kocsma ugyan olyan. Bor és férfiak. A rosszabbik fajtából. Itt legalább a bor jobb mint másutt, meg talán a lány miatt érdekesebb is. Miért jött ide egyáltalán? - kérdezem. így legalább megtudom miféle sárkányról és izéről van szó...

Szóval már hozzá vagy szokva az ilyen helyekhez nevetek hát, akkor nem kell félteni téged sem ... aztán elhallgatok ... miért is jött? kérdem inkább magamtól, a poharam véve magam elé, és fenékig húzom háááh, ez jól esett! megtörlöm a képem a tenyeremmel Hát, nem tudom, de ha jól sejtem, lesz valami dolgom holnapra, valami kis kirándulás. Nem is baj, már úgyis kezd unalmas lenni a város

Sárkányról beszélt. Még sohasem láttam igazi sárkányt, vagyis sárkány alakban még nem! Kiváncsi lennék rá hogy néz ki. A könyvek... a könyvek nem adják vissza mindig pontosan a képet és az érzést... főleg ha... - és itt megakad a torkomon a szó, mikor rájövök saját szavaim jelentőségére. Ez az! Az átélés! Szóval ezért hagyott ott? Azért szeret kalandozni, mert szeretné átélni mindazt ami otthon csak könyvekben volt leírva? De ez azt is jelenti... hogy... hogy én számára... kevésbé voltam fontos. Nem szeret annyira, mint én őt...
Apró kezemmel felkapom a hatalmas korsót és húzok egyet belőle, hogy takarjam az arcom... aztán finoman az asztalra helyezem.
Nem számít... - próbálom erősíteni magam, így óvatlanul is kiejtem a szavakat az ajkaimon.
Már megfogadtam, hogy én is kiélvezem a kalandot. És ha megtalálom, kérdőre vonom.

Ja, ... tényleg mondott valamit valami sárkányról, de biztos csak összekeverte valamivel! próbálok mosolyogni ezeken az aggasztó szavakon legalábbis nagyon remélem! Egy sárkány... az végzetes lenne bármiről van is szó! Ha rajtam múlik, én nem is akarok közelebbről megismerni egyet sem, azok alapján amiket mesélnek róluk! Rossz omen, rossz omen! emelem a poharam, hogy aztán rájöjjek, hogy már üres
Kocsmáros uram! Még egy korsóval, ha lehetne! kiáltok kedélyesen a söntés felé

A kocsmáros nem sokra rá hozza is az italodat.

Hölgyem! A fiam mondta, hogy szobát és fürdőt szeretne. természetesen van üres szobánk, és van benne egy mosdótál. Továbbá felvitethetek dézsát is, de azt csak egy másfél óra múlva, addig nagyon ok még a vendég. A szoba ára nem borsos. 1 arany egy éjszakára és egy főre.

Óóó ez nagyszerű... de nekem nagyobb ágyra lenne szükségem amiben mégegy ember elfér... esetleg ha egy személyes akkor szűken beférjen mégegy. Tudja... nagyon nagy a mozgásigényem és nehezen alszom el.
És még egy sajátos kérés. Tudom furcsán fog hangzani, de... és előrébbhajolok hogy mutassam a fülébe szeretnék suttogni.
Megtenné hogy a fiú helyett esetleg a szebb lányok csak engem szolgálnának ki? És csakis engem? Nem örülnék neki, hogy ha az a vén kecske megfogdosná őket... A férfi kezébe is nyomok két aranyat.
Szerintem a lányok sem bánnák... hozzáteszem mikor elhúzódik, és rákacsintok még a kocsmárosra.

Háát... persze - rámarkol az aranyakra - persze, hogy megtehetem. Irene! Luisa! - szól a két fiatal felszolgálónak. Mostantól csak a Hölggyel foglalkozzatok, a többi vendéget majd mi elintézzük.

Egyébként van dupla ágyas szobám, az viszont 5 ezüstpénzzel drágább.

Ezután ér oda a két kiszolgálólány. Irene, egy magas, sötét hajú, szép arcú, vékony, de izmos testalkatú lány. Látszik rajta, hogy nem túl eszes, és elég csendes. A másik egy picit fiatalabb, alacsonyabb, viszont teltebb alakú, de formás teremtés, kissé huncut szemei vannak, látszik bennük, hogy felvágták jobban a nyelvét.

Rendben... ha kétszemélyes ágyról van szó akkor kérem... vagy tolják össze... - mondom a fogadósnak és beleteszek a kezébe még 5 ezüstpénzt. Ha így folytatom nem sokáig marad pénz az erszényemben. De... és itt megmustrálom a lányokat, mikor már ideértek. Egyik sem a tökéletes ideálom... pont mindkettőből kéne valami... a magasabbikból a csendesség és visszafogottság, a másikból az alacsonyság és az a kis rakoncátlanság... nah mindegy... így viszont mind a kettő kell hogy kiegészítsék egymást... Mosolygok magamban.
Kérlek töltsél ebből a borból. Szólok a huncutkának édes és gyermeki hangon, és végig nézek a szemeibe miközben tölti az italom. Próbálom megbabonázni ragyogókék tekintetemmel. Aztán mikor megvan...
Te pedig hozz gyümölcsöt még. Köszönöm - Mondom az erőteljes szépségnek és rámosolygok kedvesen. Így mikor nekem hátat fordít, őt is meg tudom bámulni.

Akkor én sem zavarok tovább, kellemes estét, Lilith, ha bármilyen segítségre lenne szüksége a kocsmároson keresztül megtalál! azzal felállok, és kisétálok
Viszlát! szólok még oda a kocsmároséknak, aztán irány városőrség barakkja Ki kéne mozdulnom, amíg a szabadságom tart, na de majd meglátjuk mit mond holnap a kis Lili édesanyja

Már megy is? Kérdezem meglepetten. Pedig hallgattam volna még a sárkányokról szóló rossz Ómenekről... Kacagok egyet... És kérdezni is akartam volna valamit tőle... nah mindegy... azért egész rendes pasasnak tűnt... a verekedését leszámítva, nem olyan mint a többiek... igaz kicsit vadállatias vonásai vannak de hát még így is egész barátságos volt.
Lenne egy kérdésem... - fordulok Luisa felé.
Nem láttál véletlenül egy hozzám hasonló lányt errefelé? Talán hónapokkal ezelőtt itt járhatott... Eve-nek hívják. Szőke, hosszú egyenesszálú haja volt és olyan magas mint én. Elég ártalmatlannak tűnik de valójában egy vérbeli csavargó... elképzelhető hogy mágiát is használt. - nézek reménykedő szemekkel rá.
Vagy esetleg a kocsmáros Urat kellene kérdeznem?

Lilith:

Nem asszonyom, sajnos nem láttam. Pedig szoktak erre mágiaforgatók járni, de én nem szeretem őket.

Krool:

Az irányt a kaszárnya felé veszed, beszámolsz az ismerősöknek az esti csetepatéról is. A kaszárnyában a megszokott kép és szag fogad, de a sör jól lefárasztott ezért inkább le is dőlsz. Foglalkoztat a gondolat, hogy mi lehet ez a Lili dolog, illetve, hogy ha már elindulsz, ki is segíthetne ebben.

Falco:

Mégsem hagy nyugodni a gondolat, és mégis csak elindulsz a Nagy Királyi Út felé, hogy megnézd mi az a furcsa dolog, amiről a favágók beszéltek. Még, hogy sötét fellegek - gondolod magamban.

Megvárom míg Irene visszajön és meghozza a gyümölcsöt.
Ne áldogáljatok, üljetek le... még sok idő van addig, amíg elkészül a fürdővíz. Addig is... ... - és itt egy pillanatra elharapom a mondatot...
Mondjátok csak... szeretitek a meséket? - árad belőlem a kedvesség feléjük... hagyom hogy szemezgessenek a gyümölcsből is és hogy igyanak a borból... sőt én kínálom nekik de nem akarom hogy berúgjanak... egy ittas lány nem kívánatos és szép látvány. Viszont szeretném megnyerni magamnak őket, vagy akár a vonzzalmukat is.
Mikor már látom kellően feloldódtak, két mese között kérdezem őket a helyi pletykákról is, hátha megtudok valami hasznos információt.
Először valami kalandos történetet mesélek egy könyvből, majd a végén valami pikánsabbat, erotikusabbat, valami lányosabbat. Ez már a csábítás része... Figyelem reakciójukat is, és így tudok talán egy kellemes éjszakát tölteni akár mindkettőjükkel is.

Lilith:

Egyre érzékibben és érzékibben beszélsz a két lányhoz. Érzed és látod is, ahogy a történetek egyre jobban magával ragadják őket. Amikor már azt is tudod, hogy olyannyira felkeltetted a kíváncsiságukat a történetek folytatása után, megkéred őket, hogy mint lányok segítsenek a fürdésnél.

Innen már a dolgok folyása megy a maga útján. Egy kis fröcskölés a fürdésnél, kis nevetgélés, finom érintések, egy apró puszi, majd csók, majd...

... olyan gyönyört nyújtok számukra, amilyet eddig elképzelni sem tudtak... addig játszok velük amíg használhatatlanokká nem válnak, de addig sem hagyom hogy vége legyen amíg nem jutok el én is a csúcsra. Ez után gyöngéd és kellemes cirógatással, simogatással jutalmazom őket amitől szépen bealszanak.

Tudom hogy egyszerű lányok, mégsem gondoltam volna hogy mindkettejüket sikerül egyszerre elcsábítani. És nem is voltak rosszak annak ellenére hogy szerintem mindkettejüknek ez volt az első alkalom. Elégedetten nyújtózok a gondolatra közöttük, de azért vigyázok nehogy felébresszem őket.
Louisa telt és buja teste nagyon kívánatos volt, ahogy Irene szép arca és erős karjai is. Főleg akkor volt jó, mikor Irene már teljesen levetkőzte gátlásait és átölelt erős karjaival Louisa pedig megmutatta miért is olyan felvágós a nyelve.
Irene-t pedig el tudom képzelni akár egy harcos nőnek is páncélban karddal és pajzzsal... akár egy amazon... fantáziálgatok magamban. Hmmm... nem is rossz ötlet... legközelebb valami amazonos mesét találok ki... mondjuk... az Amazon és a hercegnő... ... ásítok egy nagyot. Remélem reggel velem fognak ébredni és nem hagynak magamra... bár ezután úgy érzem nem áll fent ez a veszély...majd elégedetten fúrom be arcom Louisa telt keblei közé hogy ismét elaludjak...